A Browning szó a legtöbb ember fejében nem is egy személyhez kötődik, hanem egy specifikus fegyverhez.
Egy híres pisztoly, netán ikonikus második világháborús géppuska. Sokan nem is sejtik, hogy a valóság, és John Moses Browning életútja alapjaiban újította meg, majd fejlesztette tovább saját újítását a fegyvergyártásban, és enélkül a zseniális, mégis szerény elme nélkül egyetlen modern öntöltő, vagy automata fegyver sem létezhetne.
John Moses Browning 1855 telén született Utah megyében Ogdenben. Apja fegyverkovácsként dolgozott, fia John pedig szinte állandóan ott volt vele az üzletben, így mondhatni már gyerekkorában itta magába a lőfegyverek iránti szakmai és természetes érdeklődést. Ezek mellett apja támogatásával és útmutatásával megismerkedett a fegyvertervezés és kivitelezés alapjaival is. 11 évesen a szerelőasztalon hagyott, és sebtében összegyűjtögetett darabokból összerakott magának egy .22-es puskát, amivel aznap este három préricsirkét lőtt, és vitt haza a család asztalára vacsorára.
18 éves korára már ő vezette a családi vállalkozást, és több fegyver-terve is elkészülőben volt. 1879 tavaszán feleségül vette Rachel Teresa Child-ot, akitől 10 gyermeke is született. Még ugyanebben az évben szabadalmaztatta első hosszú fegyverét, a Browning Single Shot Rifle-t.
1880-ban Browning összefogott fivéreivel, és együtt megalapították a Browning Arms Companyt. Az üzlet rendkívül jól jövedelmezett, de Johnnak mégis nagyobb tervei voltak a szimpla lőfegyvergyártásnál. Elképzeléseivel, ötleteivel és ambíciójával forradalmat akart, igazi mérföldkövet a fegyvergyártásban.
1883-ban megkereste a Winchester Repeating Arms Company, hogy adja el nekik puskája gyártási jogait. Mivel John ekkorra már új terveket szőtt, bele is ment ebbe az üzletbe, azonban a következő megbízás már nem egyszerű adásvétel volt, hiszen a Winchester egy alsókulcsos sörétes puska megtervezését bízta rá, melyet tökéletesen kivitelezett, azonban számos ötletet is adott neki ez a munka. Több versenyen, lövészeten vett részt, hol résztvevőként, hol megfigyelőként és egy ötlet nem hagyta nyugodni, majd számos tervezgetéssel, számolással töltött hónap után készen állt az első előagy-szánas (pump-action) sörétes puska, melyre a Winchester azonnal igent is mondott 1888-ban.
John Browning egészen 1902-ig dolgozott a Winchesternek, tervezőasztaláról pedig a kor leghíresebb és legnépszerűbb fegyverei kerültek tömeggyártásra. Később a két fél közt jogdíjak miatt megszakadt a gyümölcsöző együttműködés, azonban ez korántsem jelentette Browning pályafutásának végét. Egy annyira nyughatatlan és előretörő személyiség, amilyen ő volt, nem hagyhatta annyiban a dolgot, így új vizekre evezett Európába.
Az akkoriban még szárnyait próbálgató FN Herstal fegyvergyárral jutottak egyezségre, és Browning további találmányait egészen haláláig ez a cég gyártotta.
Még Amerikában támadt egy ötlete, hogy talán nem az előagy-szánas sörétes puskák a végállomása a lehetőségeknek. Mi lenne, ha az újratöltést sem a lövész végezné? Mi lenne, ha valahogy, mechanikus úton, vagy bárhogy máshogy megoldható lenne, hogy a fegyver saját maga töltse a kamrába a következő lőszert? Az egyik versenyen látott egy lövészt, akinek a fegyvere meghibásodott, és a lőszerben lévő gázok szétrobbantották a fegyvert a kezében. Ekkor jutott először az eszébe, hogy ezek a felgyülemlő erők, valahogy irányíthatók lehetnének. Már csak a módszer hiányzott, hogyan lehetne mindezt felhasználni arra, hogy a fegyver saját magát töltse újra.
Hamarosan megszületett a gázelvezetéssel működő első sörétes puska ötlete, melyet Browning Auto 5-ra keresztelt, és már az FN cég gyártotta le. Browning az FN Herstalnál fiával együtt dolgozott szinte megszakítás nélkül, és számos hadifegyvert tervezett és vitt tökélyre, melyek megalapozták a mai modern lőfegyverek működését.
Habár a Colt 1911-es nem hordozza Browning nevét, azonban a pisztolyt ő tervezte külsőre és belső működésre is egyaránt, ezzel elmondhatjuk, hogy a mű bőven túlélte az alkotóját, hiszen a szóban forgó darabot a mai napig használják, és a világ több országában rendszerben is van. De ez csak egyetlen példa, hiszen ott van még a Browning Automatic Rifle, közismertebb nevén a BAR, mely oroszlánszerepet töltött be az amerikai hadsereg és tengerészgyalogság soraiban, mint raj-támogató fegyver, magyarán könnyűgéppuska. Szintén Browning nevéhez fűződik az amerikai hadsereg által a mai napig apró módosításokkal, de használt Browning M2 géppuska, ami az iszonyúan erős, .50-es kalibert használja, és többek közt megalapozta a mesterlövészek leghatékonyabb, legnagyobb távolságra használható fegyvereit is, hiszen Carlos Hathcock, az egyik leghíresebb amerikai mesterlövész is egy ilyet használt legelőször a vietnámi háború alatt nagy távolságra.
Folytathatnánk a sort még rengeteg fegyverrel, melyeket Browning tervezett meg, de ezt ráhagyjuk olvasóinkra és az internetes kereső-motorokra. John M. Browning egy szelíd és szerény ember volt, aki 1926-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott, nem állt meg egy pillanatra sem. Gyakran látogatta a gyárat, beszélgetett a munkásokkal a futószalagoknál, a fegyverkovácsokkal, hiszen senki sem ismerheti a világmindenség minden titkát, így ő is adott mások véleményére és nyitott volt az új ötletekre. Öröksége a teljes jelenleg használt modern fegyverek, hiszen a gázelvezetéses rendszer nélkül még mindig revolvereknél, és egylövetű puskáknál tartanánk.
